A Heian-palota az ősi japán főváros, Heiankjó császári palotája 794 és 1227 között. A palota, amely a Heian-korban a császár lakhelye és az ország közigazgatási központja, a város északi részén helyezkedett el a kínai építési minta alapján.A nagy, fallal körülvett, téglalap alapú palotában számos szertartási és közigazgatási épület volt található, a kormányzati minisztériumokat beleértve. A palota falán belül elkülönítve állt a császár lakrésze, a dairi . A lakrészében éltek a császár hitvesei, és itt voltak a hivatalos szertartási épületek is.A palota eredeti feladata a 7. században átvett kínai kormányzati módszer képviselése valamint az államminisztérium és nyolc minisztériumának befogadása volt. A császár lakhelyének tervezték, hogy otthont adjon az állam legfontosabb ügyeinek és szertartásainak.FekvésA palotát a téglalap alapterületű Heiankjó északi részébe építették egy jól bevált kínai építési módszer alapján, amelyet már Heidzsókjónál és Nagaokakjónál is alkalmaztak. A nagy palota délkeleti sarka a mai Nidzsó-kastély területén állt. A palota fő bejárata a Szuzakumon-kapu volt, amely a Szuzaku ódzsi sugárút északi végét képezte. Ez az út a városközpontot szelte át a Rasómon-kapuig. A palota dél felé nézett és kiemelkedett Heiankjó szimmetrikusan elhelyezett épületei közül. A Szuzakumon-kapu mellett a palotának még 13 bejárata volt, egymással szemben a fal mentén. Sugárutak, ódzsik (大路) futottak az egyes kapukig, kivéve a három északit, mivel azok a városfalon kívülre néztek.Nagy palota (Daidairi)A nagy palota téglalap alapú volt, észak-déli irányban 1,4 kilométer hosszan, az Icsidzsó ódzsi és a Nidzsó ódzsi sugárutak között, valamint kelet-nyugati irányban 1,2 kilométer hosszan a Nisi Ómija ódzsi és az Ómija ódzsi utak között. A nagy palota három legnagyobb épülete a Csózóin, a hivatalok épülete, a Burakuin, a fogadóépület és a belső palota volt.